#KövessükAVágyainkatMintAMéhek

Gyermekkorom óta imádom a méheket. A nagyapám tenyésztette őket a nyugdíjas farmján, és imádtam segíteni neki a kaptáraknál. Mentünk mézet szüretelni, vagy egyszerűen csak ellenőrizni a méhek egészségét. A méhek lenyűgöztek, mert kemény, együttműködő munkájukkal valami oly édeset és értékeset tudtak létrehozni.

Idén nyáron, a nyári lelkigyakorlatom közepette eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy szemléltem a méheket, amint fejüket a szép sárga és lila virágok közepébe fészkelték. Ekkor éppen azt fontolgattam, hogyan osszam majd az időmet a következő évben. Sok érdeklődési köröm és kötelezettségem van, sok energiám, ugyanakkor mélyen szükségem van a kontemplációra is. Azt akarom, hogy az életem termékeny legyen, és „Isten nagyobb dicsőségére” szolgáljon. Mégis, hogyan válasszak?

Több méhnek nehéz volt a virágpor a lábán, ahogy virágról virágra vándoroltak. Éreztem, hogy Isten arra irányítja a figyelmemet, hogy a méhek miközben a nektárból lakmároznak, amit mézhez gyűjtenek, sok növényt beporoznak. A beporzás pedig nem is a fő céljuk, a beporzás inkább egy mellékhatás, miközben egyik kívánatos virágról a másikra vándorolnak. Isten meghívása számomra az volt, hogy azokra a tevékenységekre mondjak igent, amelyekre igazán vágyom, és engedjem el az aggodalmaimat azzal kapcsolatban, hogy hol vagyok termékeny. A méhek akkor is nagyon hasznosak, amikor követik a vágyaikat, és Isten biztosított arról, hogy a saját legmélyebb vágyaim követése a munkahelyemen és otthon is termékeny lesz - függetlenül attól, hogy valaha is látom-e a tanári, anyai és írói munkám hatásait.

Később ezt megosztottam az otthoni lelki vezetőmmel, aki megmutatott nekem egy a saját lelki vezetőjétől kapott képet. Egy méh gyakran lebeg egy virágok felett, majd úgy dönt, hogy egyetlen virágra összpontosít, amelyre aztán leszáll. Amikor a méh végzett azzal a virággal, ismét lebeg, majd kiválaszt újból egyetlen virágot, hogy abból lakmározzon. Ha ezt például a mi életünkre alkalmazzuk, néha sokféle szép imádsággal szembesülünk, amit imádkozhatunk, de ha egyszerre csak egyet választunk, akkor mélyebbre tudunk menni.

A méhecskéhez hasonlóan időt szánhatunk arra, hogy szemléljük vágyaink virágait, és elgondolkodjunk: hová vonzódom? Aztán örömmel választhatjuk azt, amire a vágyaink mélyén beszélő Isten hív minket, rábízva Istenre, hogy menet közben „beporozzuk”-e vagy sem a környezetünket."

(Forrás: Marina Berzins McCoy: Following Our Deepest Desires Like the Bees/ www.ignatianspirituality.com

Kép: https://www.nationalgeographic.com/.../bees-can-sense-the...)