#Istenkilépazelvárásainkszínteréből

 Az adventi szentmise szövegekben egy várakozó nép, egy várakozó ember mesél egy Istenről. És aztán a betlehemi valóság, az Úr Jézus is mesél egy Istenről. És a kontraszt pont olyan nagy 2000 évvel ezelőtt is, mint napjainkban.

"Íme, a mi Istenünk erővel és hatalommal érkezik hozzánk." - hangzik el egy jellegzetes Izajási sorban. És nagyon várjuk, hogy az erős, hatalmas Isten belépjen az életünkbe, rendet tegyen, átalakítson minket is, és a minket idegesítő hozzánktartozókat is, tegye meg a tőle elvárható csodákat.... És ehhez képest, az Isten jön, és egy picurka bébiként érkezik közénk. Ennyit az erőről és a hatalomról.... Vagy talán valami egészen más az Isten ereje, hatalma, mint a mi projekcióink?

Gyermekgyógyászként dolgoztam 6 hónapot az újszülöttosztályon, és három és fél évet a gyerekonkológián. Aztán született egy kislányunk, aki 1900 g volt. Orvosként, anyaként állítom, annyi erő van egy pici babában, még egy koraszülöttben is - testük 90% élni akarás. Nem véletlen, hogy a születéskor adott APGAR jegyben is az egyik tényező az, hogy milyen erővel sír a gyermek. És a gyerekonkológia legnagyobb csodája, hogy a gyerekek milyen ló-dózisok mellett is játszani akarnak, iskolába akarnak menni. Az Isten, a hatalmas Úr ereje megnyilvánult, és ennek a jele egy gyermek volt a jászolban....

És ugyanez a hatalmas Isten, kisbabaként forgatta fel a világot... Mert valljuk be, egy bébinek igenis van hatalma: képes hónapokon keresztül felkölteni a szüleit éjszakai álmukból, amire sokszor még a viharok sem voltak képesek... 196 cm magas férfiak négykézláb másznak tipegő gyermekük után - ki vagy mi tudta volna ugyanezt elérni, anélkül, hogy erőszakot alkalmazzon?

Akkor vajon milyen az az Isten, aki bébiként érkezik közénk? És milyen ugyanez az Isten, aki később végigéli a testi törékenységet, a szégyent, a halált? Miért akarunk egy erőszakos Istent kreálni, mikor maga az Isten a bölcsőt és a keresztet jelöli meg két helyként, ahol leginkább megsejthető az ő dicsősége? Keressük őt inkább a szelíd erő helyein, talán a szívünkben, talán egy ölelésben, egy gesztusban, egy szóban... és ne lepődjünk meg, hogyha a legváratlanabb helyekről, emberektől érkezik hozzánk ennek az Istennek a szelídsége, "ereje".